A Munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. Törvény elrendeli, hogy minden munkáltató foglalkozás-egészségügyi szolgáltatást (korábbi nevén: üzemorvosi szolgáltatást) köteles biztosítani valamennyi munkavállalója számára, A, B, C és D kategóriákban. A foglalkozás-egészségügyi vizsgálatnak elsősorban preventív, megelőző szerepe van: célja a munkakörre való alkalmasság felmérése, illetve a munkahelyi megterhelés és a munkahelyi kórokozó tényezők hatásának ellenőrzése.
A foglakozás-egészségügyi vizsgálat kategóriái:
A legnagyobb veszélyességi kockázattal járó tevékenységeket öleli fel. Ilyenek a bányászat, a kohászat fizikai munkakörei, a rákrizikós munkahelyek, a sugárzó anyagokkal dolgozók, a korkedvezményre jogosító munkakörök, az ismeretlen vegyianyaggal dolgozók, ill. a vasúti, légi és vízi közlekedésben szakszolgálati vizsgához kötött munkakörök valamint ide tartoznak azok a munkavállalók is, akik nem fizikai munkakörben dolgoznak, de az „A” foglakozás-egészségügyi osztályt indokoló környezetben töltik munkaidejük több mint 50%-át.
Ehhez az osztályhoz tartoznak az alábbi gazdasági tevékenységek fizikai munkavállalói:
A „C” foglalkozásegészségi osztályba sorolhatjuk az „A” foglalkozásegészségi osztályba nem tartozó ág, ágazat, alágazat, szakágazat ipari, szolgáltató, kutató, számítástechnikai tevékenységgel kapcsolatos fizikai munkaköreiben dolgozókat, valamint azokat a nem-fizikai munkakörök munkavállalóit, akik a „C” foglalkozásegészségi osztályt indokoló munkakörnyezetben töltik a munkaidejük több mint 50%-át.
Ide sorolhatók a kutatás-szervezési, kulturális, oktatási és egyéb adminisztratív tevékenységet végző munkavállalók, illetve az „A”, „B”, „C” foglakozás-egészségügyi osztályba sorolt tevékenységek nem-fizikai munkaköreiben dolgozó, más osztályba nem sorolt munkavállalói.